MENNYIRE MARADT MEG A RIDGEBACK
OROSZLÁNKUTYÁNAK ?
Mindennapi sétáim alkalmával a közeli erdőben megfigyelhettem két kutyám vadászösztönét kicsi koruk óta. A ridgeback valóban szereti a szabad és fékezetlen mozgást. Öröm megfigyelni, milyen természetesen tájékozódnak a terepen már kiskutya korukban. Örömmel szaglásznak és legnagyobb szenvedélyük, ami betölti és megnyugtatja őket, a nyom követése. A ridgeback üldözőbe vesz mindent, ami elfut előttük, miközben gyakran igen spontán a reakciójuk. A másik oldalon viszont nagyon kötődnek az emberhez, nem önálló vadászok, ezért nem gond őket bármikor visszahívni. Nem kell tehát félnünk, hogy megfelelő nevelés és vezetés mellett nem kívánatos „vadászok" lesznek belőlük.
Egy vadas területen történt séta során kedves eseménynek voltam tanúja. Ador és Bongó csendben eltűntek az erdőben, hirtelen megláttam magam előtt egy csapat megriasztott őzet, akik egyelőre engem nem szimatoltak meg. Néma csodálattal figyeltem őket néhány másodpercig, és kételkedtem az én két, ki tudja hol kóborló kutyám vadászkészségében.
Amikor az őzek mögül előjöttek „térdig lógó nyelvvel", megértettem, milyen tökéletes munkát végeztek, amikor a szél irányában nagy ívben felém hajtották az őzeket. Azóta kutyáim munkáját az erdőben mindig komolyan veszem, és nem kételkedem vadászkészségükben. Séták közben gyakran találom magam szemben különböző állatfajtákkal, melyeket így felém hajtottak.
A rodéziai ridgeback valóban vadászfajta, és eredeti ösztönéből sémin it sem veszített. Dél-Afrikában ezért a mai napig nagyon kedvelt, és az ottani kemény körülmények között még sokáig konkurencia nélküli vadászkutya marad. Ausztráliában és Új-Zélandon is közkedvelt, állatok, főleg vaddisznók nyomkövetésére használják. A ridgeback párban dolgozik, és őszük, kitartásuk és erejük elegendő ahhoz, hogy feltartóztassák a vadat. Ausztrália egyes területein, ahol a kenguruk túlszaporodtak, a ridgebacket ezek vadászatára használják. Bevált a sztyeppén is, ahol rendkívül éberek, gazdájuk mellett haladnak, és akkor indulnak vadászni, amikor erre parancsot kapnak. |